Ljubljana


Augusztus elején részt vettem egy tartalmas szlovéniai körutazáson, melynek következtében most maratoni hosszúságú bejegyzés-cunami következik. Az első rész az ország mértani közepén elhelyezkedő fővárosról, Ljubljanáról szól.

A hosszú buszút után jól esett végre sétálni egy kicsit. A fülledt meleg levegő és a helyenként felbukkanó gyanúsan sötét fellegek arra ösztönöztek, hogy az esőkabátomat se hagyjam a buszban. Igaz, kicsit hezitáltam, mert nem szeretek teljes menetfelszerelésben kirándulni.
Egy kicsit szkeptikusan álltam a városhoz, mert amennyit eddig láttam belőle, az erősen a szocreál stílust képviselte. Azonban ahogy beljebb sétáltunk a központ felé, egyre jobban tetszett a látvány. A fővárost ketté osztó Ljubljanica folyó partjára érve pedig határozottan az az ember érzése, hogy jó lenne leülni valamelyik kávézó teraszára és egy jó kapucsínót iszogatva nézelődni.

A Presernov térnél, ahol a semmivel össze nem téveszthető hatalmas eperfagyi színű ferences templom áll (legelső képen jól látszik), átmentünk a Hármas hídon a folyó túlpartjára. Benéztünk a városházára, aminek a földszinti részén kiállítások voltak.

Elindultunk a sikló állomás felé, de útközben még megálltunk a Szent Miklós-székesegyház előtt, melynek modern bronzkapuja a volt püspököket ábrázolja, de szerintem simán elmenne egy horror film díszleteként is.

Siklóval felmentünk a város felett magasodó várba, melynek tornyán a város sárkányos zászlaja lobog. Ljubljana jelképe a sárkány, mely a város védelmezője de valamilyen homályos módon ehhez a legendához kapcsolódik az aranygyapjúban "utazó" Iaszon görög királyfi is, aki erre jártában legyőzte az itt lakó sárkányt. Vagy nem.

Fent a várban benéztünk a börtönbe, ahol 1849-ben, valamivel több mint egy hónapig maga gróf Batthyány Lajos is raboskodott. A börtön parancsnoka normális ember lehetett, mert a foglári lakást engedte át neki és a közeli vendéglőből biztosították az étkeztetését. Még a városba is lemehetett sétálni. A börtön falán egy hatalmas bronztábla is megemlékezik a jelentős rabról.
A várkápolna megtekintése után felmentünk a várfalra ahonnan remek kilátás nyílt a modern városrészre...
Megmondom őszintén nem nagyon nyűgözött le a vár, de szegény nem tehet róla. Mai állapotát az 1960-as éveben indult rekonstrukció után nyerte el, a 20. század elején már a teljes pusztulás szélén állt.

A várlátogatás után rendelkezésre álló szabadidőt arra használtam fel, hogy megkeressem a híres sárkányos hidat. A legenda szerint a hídfőn ülő sárkányok elkezdenek csapkodni a farkukkal amikor egy szűzlány megy át a hídon. :) 
Szerencsére gyorsan megtaláltam a hidat s nem sokkal azután, hogy végeztem a fotózással és indultam visszafelé a találkozási ponthoz, feltámadt a szél és leszakadt az ég. Én boldogan vigyorogtam az esőkabátom védelmében, mégsem cipeltem hiába magammal. Szerencsére csak néhány percig tartott a zivatar, utána kisütött a nap. 
Ekkor még nem tudtuk (csak sejtettük), hogy ez a kis intermezzo már a másnapi időjárás rémét vetíti előre. 

A kép jobb oldalán a ljubljanai egyetem látható

Közel a folyópart és csodásak a hatalmas cserepes begóniák

Itt nem tudom mi van, csak nagyon testszett a kapu

A "budai" oldal

Szemben a fehér épület a városháza

Szent Miklós-székesegyház a kanyarban

Lépcsőház a városházán

A három folyót jelképező szökőkút

A kapuból kiolvadó püspökök

Kis utca, közel a siklóhoz

A vár udvara

Ljubjanica partja

Sárkány, híd nélkül

Híd, sárkány nélkül (a sárkányok a fa mögött vannak)


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések